Az 1971-es karácsonyi ünnepek első napján ajándékozták meg Berlint a Klo III-mal (magyarul hármas számú klozettel). A másik kettő – eredetileg a Hauptstraße és a Nestorstraße két hasonló létesítménye – már rég bezárt. Csak a harmadik élte túl a nehéz időket, alighanem mélyebb nyomokat hagyva néhány Berlinbe látogatóban, mint a Charlottenburg-kastély vagy a Múzeumsziget. Ezt a kocsmát ugyanis, amelyet legegyszerűbben egy szellemvasút és a ritkaságok kabinetjének keverékeként lehetne jellemezni, fölöttébb kedvelik a turisták, de sok berlini is, akinek törzskocsmája a „Klo”. Nem csoda, 40 év mégiscsak egy fél emberöltő.
Mindazonáltal elég gyötrelmes dolog bejutni erre az illetlen illemhelyre. Az ajtónálló mellett elhaladva rögtön egy vízsugár fogadja az embert, az alulról jövő forró levegő pedig illetlenül a magasba fújja a nők szoknyáját. Rögtön jobb kéz felöl terráriumok fogadják az embert mindenféle félelmetes állatokkal: a madárpók, a leguán és a Boa constrictor (erdei óriáskígyó) hamar sikoltozásra készteti a nőket. Végezetül egy exhibicionista tárja szét a kabátját, hogy alatta elénk táruljon felálló műanyag dorongja. Ha beljebb lépünk, a folytatás is hasonló. Kocsmaasztalok emelkednek a magasba, bárszékek borulnak fel, s a plafonról különféle bábuk csépelik a vendégek fejét.
Pokoli zajjal lecsüngő cseppkövek zuhannak a mélybe. Villámok csapkodnak a lokálban, a hangszóróból pedig azt halljuk, ahogy valaki éppen kiokádja a lelkét. Egyik ötlet a másik után ezen a páratlan „illetlen illemhelyen”. Hát igen, nem lehet véletlen a 40 év!!!

Öblögetés (azaz nyitvatartás) minden este 7 órától !